Menü Bezárás

Határtalanul 2025/2026

Határtalanul – Utazás a Délvidéken – élménybeszámoló

A Határtalanul program keretében 2025. október 13-a és 16-a között a Délvidéken, Szerbiában járt a két 7.-es osztály. Az előkészítő órákat október 9-én és 10-én tartottuk meg. A gyerekek egyénileg vagy csoportosan készültek fel 1-1 látnivaló bemutatására, hogy lássák a társaik is, hogy merre járunk majd a négynapos utazás során. Voltak, akik plakátokat gyártottak szöveggel és képekkel, mások pedig PPT-t készítettek a látnivalókról. Végezetül a Határtalanul digitális tartalomtárat használtuk, a gyerekek csoportosan, illetve egyénileg oldották meg a feladatokat.

1. NAP:

Az utazás október 13-án kora reggel vette kezdetét. 2 külön busszal utazott a 2 osztály, hiszen kb. 60 fő vett részt a négynapos programon. Az első megállónk Zentán volt. Itt megnéztük belülről az önkormányzat épületét, bemehettünk a tanácsterembe is. Ezután a zentai csata emlékkilátójába mentünk fel. Itt egy videóból megismertük a csata történetét, térképeken és maketten is bemutatták nekünk az eseményeket. A gyerekek kipróbálhatták, hogy milyen súlya van egy abból a korból származó kardnak. Végül a Tisza partján elsétáltunk a zentai csata emlékművéhez is.

Ezután Csantavérre vitt minket a busz, ahol máig is magyar anyanyelvű a lakosság nagy része. A gyönyörű katolikus templomot már messziről láttuk. A plébániát még 1785-ben alapították. A falu korábbi templomát lebontották, és 1929-ben a korábbi templom helyén építették fel az új, a római bazilikákra emlékeztető, neoromán stílusú, hatalmas, Páduai Szent Antalnak szentelt, háromkupolás templomot. A gyerekeket is lenyűgözte a hatalmas templom látványa, ami belülről is gyönyörű.

Ezután Palicsra mentünk, ahol a Palicsi-tó mellett sétáltunk, a fiúk fociztak is. A napot Szabadkán zártuk egy városnézéssel. A város a XV. században Hunyadi birtok volt. Gyönyörű, hangulatos a város, ami Szegedtől 45 km-re van és vonattal is megközelíthető. Elsétáltunk a Raichle palota és a szecessziós városháza mellett, és sétáltunk a Korzón. A szállásunk is Szabadkán volt az első éjszaka.

2. NAP:

Törökbecsén álltunk meg először, itt látogattunk meg egy iskolát a temerini iskola helyett. Itt kötetlen beszélgetés volt az iskola diákjaival és pedagógusaival, majd a gyerekek fociztak és röplabdáztak a helyi diákokkal. Törökbecse nagyon hangulatos kis város, lesétáltunk a folyó partjára is, ami a helyi gyerekek egyik kedvenc találkahelye. Itt töltöttük el a nap jó részét.

Innen Csúrogra mentünk, ami egy kicsi település. Sajnos ehhez a környékhez a II. világháború egy nagyon tragikus eseménye fűződik. Amikor 1944 őszén a német és magyar haderő visszavonult északra illetve nyugatra, a Bácskát és Bánságot birtokba vevő szerb erők, jellemzően a csetnikek, a magyar és német civil lakosság körében leírhatatlan szörnyűségeket követtek el. A csúrogi katolikus templomot lerombolták, a túlélőket pedig évekre lágerekbe hurcolták, ahol újabb ezrek haltak bele az éhezésbe és rossz higiéniai körülményekbe.

Itt elsétáltunk a csúrogi emlékműhöz, ami az 1944–45-ös délvidéki vérengzések során ártatlanul kivégzett vajdasági magyaroknak állít emléket. Az emlékhelyet a szerb–magyar megbékélés szimbólumaként is emlegetik. Sajnos nagyon méltatlan körülmények, gaz és szemét között vezet az út az emlékhelyhez. Innen már a szállásunkra mentünk tovább.

3. NAP:

A napot Nándorfehérváron, mai nevén Belgrádban, kezdtük. Megnéztük a máig is impozáns várat, ahol sok-sok látnivaló volt. Sajnos a magyar vonatkozású dicső eseményről, vagyis az 1456-os nándorfehérvári győzelemről, Hunyadi Jánosról és a többi hősről csak egy kis kő emlékmű található a várban. Itt töltöttük a nap jó részét, majd Szendrő várába mentünk el. A háromszög alaprajzú vár 1427 és 1439 között épült, máig is lenyűgöző erőd, ami számos oszmán és szerb ostromnak ellenállt, viszonylag sértetlenül túlélve azokat. Magyar vonatkozása, hogy falai között raboskodott Hunyadi János és Hunyadi László, valamint az 1494-es ostromakor hunyt el Kinizsi Pál.

4. NAP:

Utazásunk utolsó napját Újvidéken kezdtük meg, szerbül Novi Sad a neve. Szerbia második legnagyobb városa, a Vajdaság Autonóm Tartomány politikai, kulturális és egyetemi központja, ami a Duna partján fekszik. Városnézéssel kezdtük a programot. majd  a Szabadság téren álló „Mária Neve” római katolikus templomba mentünk be, ami kívülről és belülről is impozáns látványt nyújt.

Ezután egy hídon átsétáltunk a Duna másik partjára, ami már Pétervárad. Itt található a híres péterváradi erőd, ami már a hídról is gyönyörű látványt nyújt. Európa egyik legnagyobb és legjobb állapotban megőrzött történelmi erődítménye. A vár jelképe a péterváradi óratorony, amit fordított órának is hívnak, mert a számlapján a nagymutató mutatja az órákat, a kismutató pedig a perceket.

Az erődítményt a Habsburg Birodalom építette a törökök elleni védelemként. Az alapkövet 1692-ben rakták le, a munkálatok 1783-ban fejeződtek be. A kor legmodernebb katonai elvei szerint épült csillagerőd, ami 112 hektáron terül el és 5200 méter hosszú külső védvonalat foglal magában. A vár alatt egy több mint 16 kilométeres alagút- és kazamatarendszer húzódik, aminek egy részét mi is bejártuk. Az utazásunk itt ért véget, innen indultunk haza és a késő esti órákban sok élménnyel gazdagodva érkeztünk meg az iskolánkhoz.

Az utazás után elkészültek az élménybeszámolók. A diákok szóbeli beszámolókkal készültek vagy PPT-ben írták le az utazásnak azt a részét, ami a legjobban tetszett nekik.

TÉMANAP:

A témanapot június 4-én a Nemzeti Összetartozás Napján tartottuk meg. Erre meghívást kaptak a jelenlegi 6. osztályosok, a 7., 8. osztályosok és a kollégák is. A bemutatón a gyerekek megtartották az úti beszámolójukat, bemutatták a látnivalókat és megosztották a hallgatósággal az élményeiket.

Egy Kahoot-vetélkedőt is szerveztünk, ahol a határon túli magyarság életével, történelmével, ismert emberekkel kapcsolatos kérdésekre válaszolhattak a négyfős csapatok. Úgy érezzük, hogy sikeres, élményekben gazdag utazáson vettünk részt, a gyerekek olyan helyekre is eljutottak, ahova a családjukkal nem biztos, hogy elutaztak volna.

Polácska Andrea Erzsébet és Serhók György
a 7. b és a 7. A osztályfőnökei